Tápióbicske

A tápióbicskei csata története

A „tavaszi hadjárat” haditervét Klapka dolgozta ki, melynek lényege az volt, hogy a Gödöllő környékén csoportosuló császári erőket a két csoportra osztott magyar sereg egyik – nevezetesen a legerősebb, 16 ezer fős 7. számú – hadteste kösse le a miskolc pesti úton a Zagyva vonaláig előrenyomulva. A másik – három hadtestet képező – főerő pedig a Jászberény- Nagykáta útvonalon Windisch-Grätz seregének oldalába, esetleg hátába kerül. Április 2-án a támadó magyar erők jobb szárnyát képező 7. hadtest Hatvannál megfutamította és a Zagyván túlra szorította a császári sereget, ezzel teljesítette a haditervben megfogalmazott feladatot. A déli hadseregcsoport élén haladó Klapka György parancsnoksága alatti hadtest tizenegyezer katonával és negyven löveggel április 4-én Nagykátára érkezett, ahol azt az értesítést kapták, hogy a császári sereg Jellasics hadteste (tizennyolcezer emberrel és negyven löveggel) a Tápió túloldalán, Tápióbicskén éjszakázott, de reggel már elhagyta a falut. A hírt hozó környékbeli parasztok igazat mondtak Klapkának, de azt nem tudhatták, hogy az elvonulást követően Bicskére bevonult a hadtest két utóvéd dandára. Klapkát abban a hitében, hogy Tápióbicskén nincs ellenség, még az sem ingatta meg, hogy az élcsapatok a Tápión áthaladva ellenségbe ütköztek, akiknek az ereje még kisebb volt a magyarokénál, így azok sietve visszavonultak. Ezt tapasztalva a faluba zárt oszlopban benyomult Dipold és Bóbics dandárainak támadó gyalogsága.

„A faluban csendesség. Akadály nélkül jutottunk a faluig” – írta feljegyzéseiben a csatában részt vevő Karsa Ferenc őrmester (később hadnagy). A felderítés nélkül előrenyomulókat a szűk utca házaiban elrejtőzött horvát határőrzászlóalj fogadta gyilkos golyózáporral. A váratlan és erős golyózáporra és szuronyrohamra a magyarok soraiban általános fejvesztés és zavartámadt. Mindenki a keskeny töltésen álló egyetlen átjáró, a Tápió hídja felé rohant vissza, magával sodorva az erősítésnek érkező csapatokat is. Később a folyó Nagykáta felőli oldalán Klapka rendezte csapatait, és délután fél kettőkor megérkezett a csatatérre Damjanich a 3. hadtesttel tizenegyezer emberrel és negyven löveggel. A helyszínre érkezett Görgei fővezér is, aki azonnali támadásra adott parancsot. Damjanich az arcvonalban Klapka csapatait leváltva szervezte meg a támadást. A híd két felén felállított magyar ütegek pontos lövéseikkel hamarosan távozásra kényszerítették a túlparti osztrák tüzérséget. Az élen haladó Wysocki-hadosztály felfejlődött, és Leiningen alezredes azonnal felkészült dandárával: a 3. és a 9. honvédzászlóaljakkal és a 19. (Schwarzenberg) gyalogezred 3. zászlóaljával a támadásra. Közben Rastics a császáriak tábornoka a hídra vonta csapatait, most már azt védte végső elszántsággal, hiszen tudta, hogy a megáradt és mocsaras partszegélyű Tápión nincs a közelben más átkelőhely.

Damjanich két legvitézebb és leghíresebb csapatát vetette be a híd elfoglalására. A csákójukon fehér tollat viselő 3. zászlóalj vitézei és a 9. zászlóalj vörös sapkásai összekeveredve és egymással versengve törtek át a pusztító golyózáporban a hídon és nyomultak az ellenség után. Földváry Károly vitézségével itt is kitüntette magát. A hidat elfoglalva a csata folytatódott a homokbuckák közt. A győzelemittas honvédek előtt az ellenségnek már többé nem volt megállása. Szuronyaik elől kénytelen volt Rastics Bicskéről is kivonulni, miután a falut felgyújtotta. A harcok így a késő délutáni órákban diadallal értek véget. A sok áldozat ellenére a tápióbicskei ütközet győztes csata volt a magyarok számára. A diadalittas honvédek a tavaszi hadjárat további állomásai felé indultak: Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, majd május 22-én Budavár felszabadításáig. A tápióbicskei ütközet emlékét földrajzi elnevezések, hagyományok, képzőművészeti és irodalmi alkotások valamint műemlékek őrzik. A hagyományőrzők jóvoltából pedig az ütközet évfordulóján „Élő történelemóra” formájában megelevenedik itt: a hídi csata, a párbaj, gyalogsági ütközetek, lovas rohamok és az ágyúszó Közép-Európa egyik legnagyobb hadibemutatóján.