Tápióbicske

Községünkről

Tápióbicskei Katolikus Templom

Tápióbicske története

A domb- és síkvidék találkozása, a természetes vízfolyások és a jó talajadottságok mindig is kedvező feltételeket teremtettek az emberek letelepedéséhez.
A kiásott régészeti leletek szerint ősidők óta lakott hely, a leggazdagabb feltárások a bronzkorhoz kapcsolódnak, amikor is két földvárat építettek az állattartással foglalkozó telepesek. A terjeszkedésének egy ideig az egyik oldalról a dombok, a másik oldalról a vizek, a mocsarak valamint a homok szabtak határt.
A mai Tápióbicske őse a XIII. században keletkezett, az első okleveles említés 1275-ből való. A település névadója a Bicskei (vagy Bikcsei, később Bicskey) család, akik a XIX. század közepéig meghatározó birtokosai a községnek. A család nevével először 1250-ben találkozunk, ugyanis ekkor nyertek oklevelet IV. Béla királytól.
Tápióbicske a török hódoltság alatt fokozatosan elnéptelenedett és pusztává vált. Az 1700-as években települt újjá a régi lakosok visszatérésével és az északi országrészről érkező újak – akiknek egy része szlovák anyanyelvű volt- betelepülésével.
A török hódoltság után Althann Mihály Frigyes váci püspök önálló plébániát szervezett 1719-ben. Ekkor a falu ideiglenes templomot emelt, valószínű a régi romos templomát építette fel. A római katolikus nép 1737-ben kezdte el építeni a mostani templomot, amely 1786-ban nyerte el jelenlegi formáját. Az új falu e templom köré épült, sajnos azonban 1832-ben szinte teljesen leégett. Az újjáépülés utáni időszakból fenn maradt két népiesen klasszicizáló stílusú kúria is: a Zsille-kúria és a Bicskey-kúria.

Tápióbicske a Közép Magyarországi régióban, Pest megyében, a Nagykátai járásban lévő község, mely 48,5 km²-en terül el. Népessége 3398 fő a 2019. január 1-i adatok szerint, népsűrűsége 69,3 fő/km². Távhívó körzetszáma 29.

1849. április 4-én a falu határában zajlott a szabadságharc egyik nevezetes csatája, ahol az ország függetlenségéért harcoló magyar honvédek véres küzdelem után győzelmet arattak a császári csapatok felett. A győzelem emlékét földrajzi elnevezések, hagyományok, képzőművészeti és irodalmi alkotások, valamint műemlékek őrzik.
A XIX. század második felére Tápióbicskén is kialakultak a polgári gazdasági és társadalmi viszonyok. A régi nemesi réteg egyre csökkenő nagyságú és jövedelmű földjét eladva a községből elvándorolt. Egyetlen nagyobb birtok Bitskey Kálmán kezén maradt, aki az egyházat és az oktatást jelentősen támogatta. Az általa adományozott telken épült fel 1901-03 között az állami iskola mai napig használt emeletes építménye.


A századfordulóra bekövetkező birtokaprózódások következtében „tipikus kisparaszti társadalom”-ról beszélhetünk Tápióbicskén. Az I. világháborúban 151 tápióbicskei esett el. Emlékművüket, amely Kalotay Ottó alkotása 1926. október 28-án leplezték le a templom kertjében.
A két világháború között a község gazdasága alig fejlődik, továbbra is agrárjellegű maradt. Az alig jövedelmező kisparaszti gazdálkodást kiegészítette a fővárosba való ingázás és az egyre jelentősebbé váló szőlőművelés. A már meglévő, a XVIII. században telepített szőlőterületet kiegészítették a két Tápió közötti résszel, ami biztos megélhetést nyújtott sok embernek. A lakosság polgári mentalitását jelzi viszont az önszerveződő kulturális és közösségi szervezeteknek már a múlt század közepétől való nagyszámú jelenléte. A ’20-as és ’30-as években is élénk társadalmi életet élt a falu. Volt Kisgazda Kör, Iparos Kör, Faluszövetség.
A második világháború kataklizmájában a falunak csaknem annyi áldozata – 147 – volt, mint az első világégéskor. Emléküket kopjafa őrzi a temetőben, amit közel félévszázaddal később állíthatott csak fel a községi kegyelet.
A „szocializmus” időszakában az erőszakos kolhozosítással munkalehetőségek csökkennek még jobban nő az ingázók száma. Nagyarányú népességcsökkenés volt tapasztalható. A hagyományos kulturális és társadalmi közösségek megszűnnek.
A rendszerváltozást követően talál igazán újra magára a település. Jelentős infrastrukturális fejlesztések történtek, vállalkozások indulnak és megélénkül a közélet is.

Tápióbicskét nemcsak történelmi múltja és emlékhelyei, hanem gyönyörű természeti környezete miatt is érdemes felkeresni. A temetővel szembeni egykori agyagásó gödör meredek oldalfalában láthatók a ritka és védett gyurgyalag fészkei. A Horgász tó, az Erdővölgy, a Berkes természetvédelmi területe kiváló kirándulóhelyek. Az itt termelt könnyű homoki borok, a tüzes gyümölcspálinka és az itt élő emberek vendégszeretete is várja a látogatókat.


A község címere

Tápióbicske címere
Tápióbicske címere

Álló, háromszögű pajzs kék mezejében zöld pajzsláb. A zöld mezőben lebegő helyzetű, állított, élükkel jobbra fordított ezüst ekevas és csoroszlya. A kék mezőben lebegő helyzetű, egymáson keresztbetett, arany markolatú és védvasú, ezüst pengéjű két szablya, melyet felülről szembe fordított arany huszárcsákó kísér. A pajzs bal felső sarkában hatágú arany csillag lebeg. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű íves arany szalagon feketével nagybetűs TÁPIÓBICSKE felirat. A huszárcsákó és a kardok az 1849. április 4-i tápióbicskei csata emlékét idézik. Az ekevassal és a csoroszlyával a múltra és a település mezőgazdasági jellegére utal. A kék és zöld szín, valamint a csillag, jellemzői a régi Bicskey-család címereinek.


Kitüntetettek és díszpolgáraink

Tápióbicske Község Önkormányzata a 4/2001. (XI. 27.) sz. önkormányzati rendelete alapján az alábbi címeket és elismeréseket adományozta:

Díszpolgári cím

Kenéz János (1998.) esperes
Dr. Juhász László (1999.) állatorvos
Láng Ferenc (2006.) tanácselnök, polgármester
Vida István (2009.) Csiliznyárad polgármestere
Tóth András kerületi esperes (2015.)
Bori József (2021.)
dr. Ruppl Zsuzsanna (2021.)

Képviselő-testületi elismerés

Jeszenszky Szabolcs (2007.)
Nagy Józsefné (2007.)
Széles József (2007.)
Bori József (2008.)
Csiszovszki Jánosné (2008.)
Kökényesi József (2008.)
Vér János (2008.)
Vér Jánosné (2008.)
Bajdik Györgyné (2009.)
Nagy Lászlóné (2009.)
Molnár Gáborné (2010.)
Nedeczki Istvánné (2010.)
Bata Istvánné (2011.)
Győri Károlyné (2011.)
Kunsági Istvánné (2011.)
Horváthné Szolovjov Zsuzsa (2012.)
Bitskey István (2013.)
Csikány Tamás (2013.)
Tóth András (2013)
Bencze Ferenc (2013.)
Kertészné Tóth Valéria (2013.)
Kaldenekker Györgyné (2013.)
dr. Molnár István (2014.)
Nagy-Mélykuti Mária (2014.)
A Fehér István Művelődési Ház Irodalmi Köre és vezetője Szalóki Krisztina (2014.)
Kikelet Gyöngyfűző Klub és vezetője Péter Szidónia (2014.)
Illés György (2015.)
Szalóki Katalin (2015.)
Hegedűs József (2015.)
Tápióbicskei Harmónia Kórus (2015.)
Kortalan Nyugdíjasklub (2015.)
Csutorka László Tivadarné (2015.)
Dudás Gabriella (2016.)
Kármán Dalma (2016.)
Gigor Sándor (2016.)
Gyevát Ferenc (2016.)
Csíkós Henrietta (2017.)
dr. Ruppl Zsuzsanna (2017.)
Szalóki Krisztina (2017.)
Csikós Györgyné (2018.)
Nagy Máté (2018.) 
Kanyóné Rózsa Ibolya (2019.)
Kollár János Gusztávné (2019.)
Simon Józsefné (2019.)


Testvérvárosunk

NagykinizsMagyarország

CsiliznyáradSzlovákia

Megszakítás