Bemutatkozás

A kiásott régészeti leletek szerint ősidők óta lakott hely. A leggazdagabb feltárások a bronzokhoz kapcsolódnak, amikor két földvárat is építettek az állattartással foglalkozó telepesek. A település ősi magva a mai Rákóczi és az Arany János út. A terjeszkedésének egy ideig az egyik oldalról a dombok, a másik oldalról a vizek, a mocsarak, valamint a homok szabtak határt.
A mai falu a XII. században keletkezhetett. A település névadója a Bicskei /vagy Bikcsei, később Bicskey/ család, akik a XIX. század közepéig meghatározó birtokosai a községnek.
(A család nevével először 1250-ben találkozunk. Ez időben nyernek oklevelet IV. Béla királytól).
A település első okleveles említése 1275-ből való. Közelében, a mai Géza-major területén állt Szent Vid község. Templomának maradványai még a XIX. század végén is álltak.
Tápióbicske a török hódoltság alatt fokozatosan elnéptelenedett és pusztává vált. Az 1700-as években települt újjá az északi részekről érkezők betelepülésével, /akiknek egy része szlovák anyanyelvű volt/ valamint a régi lakosok visszatérésével.
A múltban is mezőgazdasági jellegű település volt. A szántó terület legnagyobb részét a kenyérgabona foglalta el. A szőlőművelésnek is komoly jelentősége volt.
A XVII. században két nagy birtokos volt a faluban: a Beleznay és Hellenbach-család. Egyébként a későbbiek folyamán a kis- és középbirtok volt a jellemző.
A mostani templomot 1737-ben szentelték fel, amely 1786-ban nyerte el jelenlegi formáját. (Egyhajós barokk templom, amely a község egyik nevezetessége.) Az új falu e templom köré épült, sajnos azonban 1834. tavaszán az egész alvég leégett.
Az 1848-49-es szabadságharc tavaszi hadjáratának egyik győztes csatája a faluban és annak határában zajlott le 1849. április 4-én. Ennek emlékét őrzi a csata színhelyén (1910. október 23-án leleplezett) honvédszobor Jankovics Gyula alkotása, mely alá közös sírba temették az itt elesetteket. Riedesel és a többi elesett katona sírja tölé Bitskey Viktor 1849-ben állíttatta a "Vaskereszt"-et, a többi elesettet Fehér István és neje, Csikós Terézia 1882-ben az általuk emeltetett "Fehér kereszt" alá temettette el. Alapítványuk, a "zsömleosztás" egyedül álló hagyomány Magyarországon. A híres párbaj egyik ősének Szini Sebő Alajosnak 1999-be felállított emlékműve és Szabó Jóskának a kopjafája is ennek a csatának az emlékét őrzi.
A XIX. század második felére Tápióbicskén is kezdetét vette a polgári gazdasági és társadalmi viszonyok kialakulása. A régi nemesi réteg utódai elszegényedtek, egy részük elköltözött a faluból. Az ősi családból az egyetlen nagyobb birtok Bitskey Kálmán kezén maradt, aki az egyházat és az oktatást jelentősen támogatta. Az általa adományozott telken épült fel 1902-ben az állami iskola, ami napik is használt emeletes épülete.
A századfordulóra bekövetkező birtokaprózódások következtében "tipikus paraszti társadalom"-ról beszélhetünk. Az alig jövedelmező kisparaszti gazdálkodást kiegészítette a fővárosba való ingázás és az egyre jelentősebbé váló szőlőművelés.
A XX. század elejétől az község rohamosan fejlődik. A már meglévő, a XVIII. században telepített szőlőterületet kiegészítették a két Tápió közötti résszel, ami biztos megélhetést nyújtott sok embernek.
A 20-as 30-as években élénk társadalmi életet élt a falu. Volt Kisgazda Kör, iparos Kör, Faluszövetség.
A két világháború a falu lakosai közül is szedett áldozatokat. Az elsőben 151-en /emléküket szobor őrzi a templomkertben, mely Kalotay Ottó alkotása. 1926. október 28-án leplezték le.( A másodikban 147-en estek el./emléküket kopjafa őrzi a temetőben.)
A rendszerváltást követően talál igazán újra magára a település. Jelentős infrasrtukturális fejlesztések történtek, vállalkozások indultak és megélénkült a közélet is.

Köszöntő, friss információk | A község története | A község címere | Kitüntetettek | Térkép

A község címere

Álló, háromszögű pajzs kék mezejében zöld pajzsláb. A zöld mezőben lebegő helyzetű, állított, élükkel jobbra fordított ezüst ekevas és csoroszlya. A kék mezőben lebegő helyzetű, egymáson keresztbetett, arany markolatú és védvasú, ezüst pengéjű két szablya, melyet felülről szembe fordított arany huszárcsákó kísér. A pajzs bal felső sarkában hatágú arany csillag lebeg. A címerpajzs alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű íves arany szalagon feketével nagybetűs TÁPIÓBICSKE felirat.

A huszárcsákó és a kardok az 1849. április 4-i tápióbicskei csata emlékét idézik.

Az ekevassal és a csoroszlyával a múltra és a település mezőgazdasági jellegére utal.

A kék és zöld szín, valamint a csillag, jellemzői a régi Bicskey-család címereinek.

Köszöntő, friss információk| A község története | A község címere | Kitüntetettek | Térkép

Kitüntetettek

Tápióbicske Község Önkormányzata a 4/2001. (XI. 27.) sz. önkormányzati rendelete alapján az alábbi címeket és elismeréseket adományozta:

Díszpolgári cím

Kenéz János (1998.)
Dr. Juhász László (1999.)
Láng Ferenc (2006.)
Vida István (2009.)

Képviselő-testületi elismerés

Jeszenszky Szabolcs (2007.)
Nagy Józsefné (2007.)
Széles József (2007.)
Bori József (2008.)
Csiszovszki Jánosné (2008.)
Kökényesi József (2008.)
Vér János (2008.)
Vér Jánosné (2008.)
Bajdik Györgyné (2009.)
Nagy Lászlóné (2009.)
Molnár Gáborné (2010.)
Nedeczki Istvánné (2010.)
Bata Istvánné (2011.)
Győri Károlyné (2011.)
Kunsági Istvánné (2011.)

Köszöntő, friss információk | A község története | A község címere | Kitüntetettek | Térkép